Az új év kezdetén a kismamák nyugalmát egy igen kényes kérdés zavarta meg. Két gyermekes családanyaként, kismamaként és ügyvédként úgy érzem, sok a félreértés a témában, amelyekre rá szeretnék világítani.
2021. január elsejétől nagyszabású változtatások léptek életbe az egészségügyben. (Sem ezek szükségességébe, sem pedig politikai vitákba nem szeretnék bocsátkozni ezek kapcsán.) Röviden és tömören: létrejött az egészségügyi szolgálati jogviszony, az orvosi fizetések emelkedtek, a hálapénz pedig büntethetővé vált.
Az egyik terület, ahol a hálapénz köztudott és társadalmilag elfogadott volt, a szülészet területe. A kismamák, főként az első szülés előtt állók a terhesség kiszámíthatatlanságát fogadott orvos segítségével próbálják, próbálták kiküszöbölni. Az állami kórházban történt szülés után pedig hálapénzzel honorálták az orvos segítségét, rendelkezésre állását.
Ezt a rendszert igyekszik megváltoztatni az új szabályozás. Egy hosszú időre visszanyúló társadalmi szokást nehéz megváltoztatni, azonban kicsit úgy érzem, mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöttük volna. A hálapénz kiiktatásával ugyanis a szabad orvosválasztás joga is elveszni látszik. Olyannyira, hogy most sok helyen az a gyakorlat, hogy ha az orvos éppen műszakban van, amikor az anya szülni érkezik, akkor sem mehet be hozzá abban az esetben, ha előtte magánrendelésen ellátta.
(Felmerül a kérdés, hogy ha az anyuka felkeresett akár több orvost is a terhessége alatt, mert élt ezen lehetőségével, és 2021. január 1. után éppen akkor szül, amikor ezek a szakorvosok vannak műszakban, akkor nem lesz szakorvos, aki ellátja vagy akár akinek kérdést tehet fel. Természetesen ez „csak” átmeneti probléma, mert ezután az új rendszer szerint elméletileg választani fognak az anyukák a magánorvos és az állami ellátás között, de addig még sok kismama és baba lehet érintett. Megjegyzem, hogy szilárd meggyőződésem, hogy ezek a szakorvosok sürgős szükség esetén biztosan ellátják, elláthatják a kismamákat a szülés közben a korábbi magánorvosi ellátás ellenére is.)
Nézzük a két érintett oldal álláspontját!
A kismamák a bizonytalanságot próbálják kiküszöbölni. Még a legbátrabbak is minimum izgulnak a szülés előtt. Ehhez járul a sok terhességi hormon, ami (saját tapasztalataim szerint) alaposan felbolygatja a kismamák gondolkodásmódját és érzelmi világát. A lehető legkisebb mértékben sem hiányzik ilyenkor, hogy az egyetlen biztos pontot, a kilenc hónapig őket kezelő orvost elvegyék mellőle.
Az orvosok szempontjából viszont egy új, még a gyakorlatban kiforratlan szabályozás jelent meg, amelyhez büntetőjogi felelősség is járulhat. Egyetlen kismama lelki nyugalma érdekében sem kívánhatja senki tőlük, hogy a karrierjüket, a családjuk megélhetését tegyék kockára. Erre jó példa a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, ahol a kollektíva döntött úgy, hogy a szabályozás kikristályosodásáig megszüntetik a fogadott orvos és szülésznő rendszerét, ugyanakkor mindenkit biztosítanak a legmagasabb szakmai színvonalon történő ellátásról. (Az erről szóló poszt itt jelent meg 2021. január 5. 11:18 perckor: https://www.facebook.com/noiklinika/posts/468981761172892)
Azt hiszem, aki egy kis empátiával is bír, mindkét oldal álláspontját megérti és elfogadja. A problémát az okozza, hogy több jogszabály több cél megvalósulása közben egymás végrehajthatóságát, hatékonyságát akadályozza. Ezt az ellentétet csak a jogalkotók oldhatják fel, azonban amíg ez megtörténik, addig a kismamák bizonytalanságban vannak. A legrosszabb következménynek mégis azt tartom, hogy többen inkább nem vállalnak így (további) gyermeket, illetve áldott állapotban lévő kismamák, akiknek nyugalomra lenne szükségük, most feszültséggel teli napokat élnek át.
A köztudatban sajnos keverednek a fogalmak, amelyeket szét kell választani a kérdés megoldásához! Sokan (sajnos néha a kismamák is) a fogadott orvos és a hálapénz fogalmával összemossák a szabad orvosválasztás jogát. Ez az a jog, amely most csorbul a kismamák esetében. Ők nem azért emelték fel a hangjukat a napokban, hogy ismét adhassanak hálapénzt. (Persze szerintem sokan szívesen adnának, ha csak ezen múlna a dolog.)
Született ugyanis egy petíció, amelyet pár nap alatt több ezren írtak alá. (A cikk megírásakor már meghaladta a tízezret az aláírások száma.) A petíció szövege itt olvasható: https://www.peticiok.com/szabad_orvosvalasztast_kerunka_szuleszetben
Ebben egy szó sem esik hálapénzről, fogadott orvosról. A szabad orvosválasztás joga az, amivel a kismamák élni szeretnének. (Ide sorolva a szülésznő választásának jogát is.)
Hogy miért is nehéz ez?
Vegyünk egy példát a gyógyítás már területéről. Tegyük fel fáj a térdem, meg kell műteni. Megvizsgálja két orvos állami ellátás keretében (az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy teljesen egyforma diagnózist és műtéti megoldást javasolnak). Én eldönthetem, hogy melyik orvos műtsön meg. Hangsúlyozom, nem az orvosfogadás, nem a hálapénz a kérdés, csak két orvos közül kiválasztom azt, aki számomra szimpatikusabb volt. Az orvos megmondja, hogy mikor dolgozik, mikor lehet a műtét időpontja és a megadott időpontban elmegyek a műtétre. Tudom mi fog történni, tudom milyen eljárás keretében mi vár rám, és azt melyik orvos mikor és hogyan fogja kivitelezni.
Mi a helyzet a kismamáknál? Őket nem illeti meg ugyanez a jog?
Ezen kérdések megválaszolásához igen fontos momentum, hogy egy szereplőről, a főszereplőről még nem ejtettünk szót: a kisbabáról!
Természetes szülés esetén, egészséges terhesség után a kisbaba határozza meg, hogy mikor szeretne világra jönni. Ezt az időpontot, azonban csak megközelítőleg tudjuk meghatározni. A pontos időpontról a főszereplő csak viszonylag későn ad nekünk jelzést, és ráadásul nem is tudhatjuk előre, hogy milyen formában érkezik ez a jelzés. Ez a bizonytalanság az, ami az utolsó hetekben, hónap(ok)ban tuti izgalommal tölti el a kismamákat. Magzatvíz fog elfolyni? Fájások jelentkeznek majd? Milyen fájások? Mit kell éreznem? Előre megválaszolhatatlan kérdések, hiszen mindenkinél máshogyan jelentkezik a jelzés, sőt, minden terhesség más.
Pont emiatt a bizonytalanság miatt nem lehet előre felkészülni, mint egy térdműtét esetében. Hangsúlyozom, hogy egészséges terhességet követő természetes szülés esetéről beszélünk. (Ami ráadásul bármikor átfordulhat műtétbe, sürgősségi császármetszésbe.)
Hiába a fogadott orvos, ha az orvos a szülés megindulásának pillanatában mégsem tud megjelenni. Ha például éppen hazaért egy fárasztó műszak vagy ügyelet után, ha éppen nyaral, vagy csak egyszerűen nincs a kórházban… Kérhetjük-e az orvost, hogy munkaidőn kívül is rendelkezésre álljon csak azért, mert a kismama élni szeretne a szabad orvosválasztási jogával?
Megítélésem szerint a szabályozásnak ezt az ellentétet kell feloldania, erre a bizonytalansági faktorra kell megoldást találnia. A gond csak az, hogy már megszülettek a jogszabályok és nem előre, az érintettekkel történt egyeztetést követően rendezték el a jogalkotók ezt a dilemmát. Tökéletesen megértem az orvosokat, akik az esküjüknek megfelelően el kívánják látni a kismamákat, de a karrierjüket és egzisztenciájukat nem kívánják kockára tenni eközben. Én sem tennék máshogyan a helyükben. Ugyanakkor megértem a kismamákat is, pláne, ha bármilyen egészségügyi kockázat miatt veszélyeztetett terhesként a fogadott orvosukat, mint legfontosabb támaszukat vesztették el ezzel a jogi anomáliával.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kétszer is megtapasztaltam már a szülés csodáját. Első gyermekemet várva úgy éreztem magam biztonságban, hogy az állami ellátás mellett magánorvosi rendelőbe is eljártam, fogadott orvosom volt. A Sors fintora, hogy amikor a szülés beindult, az orvosom mégsem ért oda. A Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára kicsit izgatottan érkeztem. Azonban olyan szakemberek vettek körül, akik ismeretlenül is kedvesen, a kéréseimet figyelembe véve segítették a kislányom születését mind emberileg, mind szakmailag a legjobb tudásukat nyújtva.
A kisfiam születése előtt már nem is volt kérdés, hogy a komplikációmentesen lezajló terhességem után az állami ellátásban maximálisan megbízva, az éppen ügyeletes orvos és szülésznő kezébe merem bízni a gyermekem és saját életemet egyaránt. Másodjára sem kellett csalódnom a szülésnél, bár megint addig ismeretlen szakemberekkel találkoztam. Sőt, olyan kérdésben is segítettek, amit nem is kértem, amire nem is mertem gondolni.
Bárcsak ezt a személyes tapasztalatot minden kismamának átadhatnám, aki még az első szülése előtt áll és emiatt bizonytalan!
Harmadjára sem döntenék másképpen. Megbízok a Klinika kollektívájában, a szaktudásukban és emberi hozzáállásukban egyaránt. Ugyanakkor van még valami, ami miatt nem fogadnék orvost akkor sem, ha lehetne: a születendő gyermekemre szeretném bízni, hogy – ha minden rendben zajlik – eldönthesse, mikor akar világra jönni. Nem szeretnék azon izgulni, hogy vajon bent lesz-e vagy betud-e jönni az orvosom, nem szeretném a szülést sürgetni az orvosom műszakbeosztása miatt.
Van, akinek az a megnyugtató, ha az orvosa bent lehet, nekem pedig az, hogy ha háborítatlanul a gyermekemre bízhatom a születésének menetét, idejének megválasztását.
Természetesen minden terhesség, minden kismama más. Mindenkinek meg kell adni a szabad orvosválasztás jogát, ugyanakkor ez a jog sem lehet korlátlan, mert az orvosok jogait is figyelembe kell venni.
Álláspontom szerint nagy kihívás előtt áll a jogalkotás, ha ezt a bizonytalan helyzetet fel akarja oldani. Ha így van, akkor pedig az orvosok, a kismamák, de leginkább a kisbabák érdekében remélem, hogy ez mielőbb megtörténik!
Kérdése van? Kattintson és keressen fel bátran:
A legfontosabb ide vonatkozó jogszabályok itt lelhetők fel:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700154.tv
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A2000100.TV&searchUrl=/gyorskereso
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200100.tv
